Egyéb munka lehetőség híján elmentél egy szállodába takarítani, ott ismerted meg Min Ji-t, akivel az elmúlt 3 évben nagyon jó barátnők lettetek. Sok sztár megfordult már nálatok, többek között Rihanna és még CL is. Éppen az ilyenek miatt szerettél ott dolgozni. Ebédelni sietve láttad, hogy egy koreai férfi nem tudja megértetni magát a recepciósotokkal, Robbal.
- Elnézést, miben segíthetek?- kérdezted koreaiul.
- Ó, végre valaki. Egy koreai híresség szeretne megszállni a maguk szállodájában, de csak a főnökének adhatom meg a nevét és az adatait. -hajolt meg előtted.
Rob megköszönte, hogy fordítottál neki és el is kezdtek intézkedni az ügyben. Elég későre járt már, úgyhogy Min Ji és te vacsi közben kitárgyaltátok, hogy milyen jó lenne, ha egy Kpop Idol jönne. Majd miután belaktatok és kibeszéltétek magatokat, lefeküdtetek aludni. Másnap reggel alig bírtál felkelni az ágyból. Egy jó erős teát készítettél volna magadnak, de úgy megégetted az ujjad a tűzhellyel, hogy inkább a szakácsot kérted meg, hogy készítse el a reggelidet. Hát hogy is fogalmazzak, nem volt egy szerencsés napod. Takarítás közben eltörtél egy porcelán vázát, mosásnál, túl sok mosóport raktál 2 gépbe is és teljesen behabosítottad a mosókonyhát. Amikor pedig a szakács edényeit vitted a helyükre felestél és minden repült szét. Éppen lent vacsoráztál, amikor Rob odament hozzád.
- _________, a főnök hívat.-mondta vészt jósolva.
Egy perc alatt lepergett előtted, amint kirúg az ügyetlenkedéseidért. Nagyot nyelve indultál el az irodája felé.
- Főnök, kérem ne rúgjon ki, ígérem ezentúl jobban vigyázok mindenre. -könnyeztél-
- _________, kérem jöjjön közelebb és üljön le.
Amint leültél és megtörölted a könnyektől nedves arcod ő folytatta.
- Szó sincs arról, hogy kirúgnám az egyik legmegbízhatóbb emberemet. Mint tudja, vagy talán nem is, ön több milliós bevételt szerzett nekünk. Így mi tartozunk önnek hálával. Tudja, egy sztár fog ide jönni, egy hétig marad és azt szeretném, ha maga lenne a külön bejáratú szobalánya. Elvállalja?
- De.. -hebegtél.
- Megduplázom a fizetését.
- Jó, rendben van. Legyen. Mikor jön?
- Holnap, úgyhogy pihenjen le. Mára már nincs dolga.
Neked sem kellett több, úgy húztad el a csíkot, mind 350 km/h-val száguldó versenyautó. Másnap pontban hatkor csörgött az ébresztőd. A nagy nap. Végre megtudod ki az a Koreai emberke. Megreggeliztél és friss ágyneművel+törölközővel a lakosztályba indultál. Hármat kopogtál először, hármat másodszor is, de mivel nem jött válasz gondoltad még nem érkezett meg. Nyert ügyed van, így beléptél. Amint az étkezőbe értél kinyílt a fürdő ajtaja és egy Koreai cicaszempár bámult rád.
- Ki maga? -kérdezte kelletlenül az eszméletlenül helyes srác.
- _________. Az ön személyes szobalánya, mint látja. -itt a ruháidon mutattál végig.
Ekkor tűnt fel a tény, hogy csak egy törölköző van rajta és az is a fején. Ott állt anyaszült meztelenül és még csak nem is zavartatta magát, míg te a talpadig vörösödtél. Bár azt meg kell vallani, hogy igencsak szemrevaló fallosza van, meg persze a felsőteste is nagyszerű.
- Mit keres most itt?
- Azt hittem, hogy ön nincs itthon uram. Az ágyneműjét jöttem felhúzni és törölközőt cserélni.
- Jókor.. -mondta és megfordulva bement a hálóba.
Megfigyelhetted a fenekét is. Ilyen nincs, ilyen jó pasival még életedben nem találkoztál. A feneke formás és fogni való, a hímtagja, nos az igencsak méretes, és maga a szépsége is annyira ámító. Sosem találkoztál még férfival, akik ennyire lenyűgöztek volna, kivéve a biasaidat. Amikor letetted az ágyneműt a kanapéra és kijöttél a fürdőből, akkor jött ki a srác immár felöltözve, de még kendővel a fején.
- Akkor te tudhatod, hogy ki vagyok. -mondta és levette a kendőt. -A nevem..
- Kim Yukwon... Block B.. -halt el a hangod a meglepettségtől.
- Jó látni, hogy BBC a szobalányom. Takaríts ki ma, 11-től nem leszek itthon, utána nincs dolgod, mert éjjel jövök csak. -utasított mosolyogva selymes hangján.
Olyan nehezen telt el az idő fél12ig. Min Ji pedig a füledet rágta állandóan, hogy milyen szerencsés vagy, hogy U-kwon szobalánya lehetsz, dupla gázsi, tökéletes és szemérmetlen pasi. Ebéd után mentél fel a 103-as szobához és megkönnyebbülve vetted tudomásul, hogy tényleg nincs már ott. A halójában felhúztad a friss ágyneműt, port töröltél, felsepertél és felmostál, amit kellett mindent megcsináltál. Aztán annyira unatkoztál a nap hátralevő részében, hogy segítettél Min Ji-nek és úgy döntöttél, hogy megvárod Őt a bejáratnál. Úgy 11 körül meg is érkezett, egy nőcskével az oldalán. Az ingje gallérján egy rúzs folt éktelenkedett. Rád se hederintve ment tovább. Ennyit arról, hogy bocsánatot kérsz a reggel miatt. Ha Min Ji is látta volna, hogy hogy nézett ki és hogyan viselkedett, biztosan nem azt mondogatta volna, hogy ő is pasi, neki is vannak szükségletei.
Reggel arra keltél, hogy már hét ágra süt a nap. Elaludtál. Amint a tény feljutott neked felültél és az órára pillantottál. Eltörte a többi szobalány az irigység miatt, pedig ha tudták volna, hogy hiába biasom, de cseréltem volna velük. Gyorsan felöltöztél és útnak indutál. U-kwon szobája felől sírást hallottál, majd amikor be akartál menni egy rongyos ruhájú, síró lány ment neked és a karjaidba rogyott. Kérdőn néztél fel U-Kwonra.- Ne merj segíteni neki. -sziszegte fogai közül.
De beléd több emberség szorult annál. Így bementél mellette és egy plédet kihozva a lányra terítetted. Mikor vissza bementél valamiért U-kwon bezárta az ajtót és megfogta a csuklódat.
- Az engedetlenség büntetést von maga után. -nézett a szemeidbe keményen.
Nem is hasonlított arra az idolra, akit te hittél, hogy az. Érezted a szájából kiáramló alkohol szagot. Még részeg. Megfogott a derekadnál és felrakott a vállára. Hiába püfölted, ő mint egy robot, ment tovább a hálóig és belépve kulcsra zárta az ajtót majd ledobott az ágyra. Ezután rád vetette magát és csókolgatni kezdett, te pedig sikítottál.
- Hiába hisztizel angyalom, hangszigetelt minden háló. Különben is, csak rontasz a helyzeteden..- vigyorgott.
- Rohadj meg! -kiabáltad sírva.
Erre fogta, letépte a ruháid. Úgy néz ki túl messzire mentél. Se szó, se beszéd, de még csak előjáték nélkül hatol beléd teljes hosszával. A fájdalomtól felüvöltöttél és kapálózni kezdtél. Hiába. Minden amit csináltál csak bátorságra sarkallta őt. Ezután valamikor délután ébredtél fel a szobában, az ő pólójában. Itt az alkalom, megszökhetsz. Óvatosan kinyitottad az ajtót és kilestél rajta. Mikor megláttad vissza akartál surranni a szobába, de meglátott mielőtt bezárthattad volna az ajtót.
- Gyere ki nyugodtan, nem bántalak. Már nem. -sóhajtott egy óriásit.
A konyhapultnál ült és ujjaival a halántékát masszírozta. Másnapos, állapítottad meg és kerestél neki gyógyszert.
- Tessék, ezt vedd be. Jobban leszel.- tettéd le elé egy pohár vízzel együtt.
Hirtelen megfogta a kezed.
- Sajnálom. -mondta és még mielőtt elengedett volna megérezted, hogy az érintése perzsel.
- O-ó. -szólaltál meg.
- Mi az?
- Lázas vagy. Feküdj le és takarózz be! Mindjárt jövök.-utasítottad.
Kilépve a szobából a saját szobád felé vetted az irányt, s miután meglelted a gyógyszereket rohantál vissza hozzá. A fene se, tudja miért tetted ezt, miért voltál vele jó szívű és kedves, amikor ő nemrég megerőszakolt. Nem lehet mindenre magyarázat, hogy a ultimate biasod. Amikor bementél ő a kanapén feküdt egy plédet magára terítve. Engedtél egy pohár vizet és két szem gyógyszert a kezébe nyomtál.
- Ülj fel és vedd be. Ha nem leszel jobban hívok egy orvost.- mondtad és a homlokához emelted a kezed.
- Te lángolsz.. -táttotad el a szád.
Amíg ő bevette a gyógyszereket, addig te csináltál hideg vizes ruhás borogatást. Leültél mellé és a vizes ruhát a homlokára tetted, amikor pedig vetted volna elfelé a kezedet ő megfogta és rád nézett.
- Miért csinálod ezt?- kérdezte nagy cicaszemekkel.
- Őszintén? Magam sem tudom. -sóhajtottál és betakartad. -Aludj.
Utasítottad és te is elmentél aludni. Másnap reggel siettél befelé U-kwonhoz, se reggeli, se semmi. Amikor bementél őt nem láttad, csak egy dobozt az asztalon, rajta a neveddel. Persze a határtalan kíváncsiságoddal felnyitottad volna a dobozd, ha U-kwon éppen nem jött volna ki a fürdőből.
- Igazából, csak este szerettem volna odaadni, de látom megelőztél.
- Ez mi?
- Köszönöm ajándék, mert rendes vagy. Csak este nyisd ki, el szeretnélek vinni valahova.- mosolygott és közelebb lépett.
- Én köszönöm.. minden ellenére is. -mondtad és amikor ő lelépett te A-tól Z-ig kitakarítottad a szobát és elmentél kajálni. Amíg ettél jobbnak láttad, ha nem cipeled magaddal az ajándékot, hanem felviszed a szobába. Amikor este felmentél megnézni, hogy mi van benne, akkor vetted észre, hogy egy barackvirág színű elegáns miniruha van benne. Illetve csak volt, mert helyenként ki volt szabdalva, hála a munkatársaidnak. Egészen este hétig sírtál a ruha miatt, majd úgy döntöttél, hogy bárhová is mentek, a belső értékek a fontosak. Nem a ruha teszi az embert. Nyolcra összekaptad magad és lementél a bejárat elé.
- Hát te miért nem vagy a ruhádban? Azonnal öltözz át!- szólt rád erélyesen.
- De... én nem tudok.. -halt el a hangod.
- Mi? Miért? Ne sírj kérlek. -azonnal megenyhült könnyeid láttán.
- A ruhám elszakították a munkatársaim.- magyaráztad.
- Ej-ej! Mindjárt jövök. -mondta és felment az emeletre.
2 perc múlva már ott is termett melletted egy újabb dobozzal.
- Erre tényleg vigyázz, mert ezt igazán későbbra tartogattam. -mondta és átadta a dobozt.
Kinyitva a dobozt egy vörös estélyit találtál benne.
- Majd a limuzinban felveszed. Elkésünk! -mondta és megragadta a kezed.
A limuzinban elkezdtél öltözni, majd amikor a nadrágot vetted le hátrafordultál.
- Fordulj el. -mutatam a másik irányba.
Aztán már az utolsó 10 percet etélyiben töltötted ő pedig öltönyben. Amikor megérkeztetek ő kiszállt és kinyitotta az ajtót neked. A keze segítségével szálltál ki, amit ő összekulcsolt a tiéddel. Aztán az ajtón belépve a hangosbemondóban egy mondat hangzott el.
"Kim Yukwon és jegyese _________"
