Egy átlagos napnak indult minden. Yoseob végre hazatért a japán
turnéjukról. Megszületnek a babáink és utána összeházasodunk. Igen,
kicsit késve, de sajnos hamarabb nem jött volna össze. Miután Rin
visszaköltözött Minhohoz, csak miénk lett az egész ház, így elkezdtük
úgy alakítani, hogy a babáknak is tökéletes legyen.
Nos reggel én keltem hamarabb, mert nagyon éhes voltam. Lementem kaját készíteni, egy finom omlett du fromage-t készítettem magamnak, amit viszonylag gyorsan meg is ettem. Már kilenc hónapja nem dohányzom, hiszen amióta tudom, hogy babánk születik csak az egészségük érdekel. Felmentem a fürdőbe és lezuhanyoztam, majd elindultam felkelteni a férjecskémet. Ahogy nyitottam volna az ajtót hirtelen görcsölni kezdtem és elfolyt a magzatvizem. Épp akkor lépett ki Ő az ajtón.
- Úristen! Min, jól vagy? -szaladt oda hozzám aggódva.
- Igen, csak elfolyt a magzatvíz. -próbáltam nem az egyenlőre aprócska összehúzódásokra gondolni.
- Úristen! Hívok egy taxit. Nem mégsem, majd én beviszlek! -jelentette ki határozottan és már fel is segített.
Gyorsan ölbe kapott és elindult velem kocsi felé, az sem érdekelte, hogy még pizsamámban van. Beültetett hátra és adott a homlokomra egy puszit. - Máris ott vagyunk! -zihálta és elindultunk.
- Aaah... Yoseob -nyögtem ki a nevét két erős összehúzódás között. - Azt hiszem valamelyikük már nagyon kint akar lenni.
- Komolyan? Jól vagy? Nagyon fáj? -kérdezte hátrafordulva.
- Yoseob! Az utat figyeld könyörgöm! -ütöttem vállon, mire ő előrefordult és 10km/h-val meghaladta a sebességhatárt. Még szerencse, hogy egy zsaru sem volt a közelben.
Hamar beértünk a kórházba és ő még előttem recepcióhoz szaladt és elkezdte bedadogni az adataimat és ilyenek. A hasamat fogva sétáltam oda én is, mire alám toltak egy tolószéket és úgy vittek be a szülészetre. Bevittek és egyből fel is ültettek a szülőágyra. Hát férfi orvosom volt, de ez zavart a legkevésbé akkor.
Yoseob bevágtatott mellém és megfogta a kezemet.
- Ne félj Min! Nem fog fájni... -suttogta rémült hangon.
- Nem félek és már hogyne fájna, a szülés természetes velejárója. -mondtam neki ingerülten.
- Ne parázz és ne légy ideges. -mondta reszkető kezekkel.
- Szerintem te jobban izgulsz mint én. -mondtam neki, majd felordítottam.
- Uram, ha nem hagyja abba ki kell, hogy zavarjuk, hiszen a szülés bármelyik pillanatban elkezdődhet. -mondta az egyik nővérke neki, mire Yoseob elhallgatott.
Azt hiszem ő tényleg jobban félt ez egésztől mint én, sokkal idegesebb is volt, annyira édes volt.Egy 15 perc vajúdás után megszületett az első kislányunk, majd nem sokra rá a második is.
Amikor felkeltem ijedten néztem körbe és már az egyik teremben találtam magam Yoseobbal, aki fogta a kezemet.
- Szia édesem. -mondta selymesen lágy hangján, amelytől még a nap is kisütött ha meghallotta.
- Yoseob, hol vannak a babáink?
- A nővérke el vitte lemosni őket, de máris hozza etetésre. Olyan irigy leszek. -mondta az arcát felfújva, mire nevetni kezdtem. A nevetésünk egy hang törte meg. A nővérke lépett be az ajtón karjain a két kislánnyal.
- Gyönyörű és jó gyerekek lesznek. -mondta nekem, én pedig büszkén néztem őket.
A nővérke rám tette a babákat, akik egyből enni kezdtek, hát igen, hasonlítanak az apjukra éhség terén. Yoseobbal csak összemosolyogtunk és nyugtáztuk, hogy sikeres volt a jó gyerekeket csinálunk hadművelet.
- Min én örülök, hogy te vagy a babáink édesanyja, remélem, hogy mindkét lány olyan jól fog majd kinézni mint te. Szeretlek és köszönöm, hogy vagytok az életemben. Akkor is, ha ők még csak alig 1 órája. Min, ha már itt tartunk, lennél a feleségem? -kérdezte egy gyűrűt előhúzva a zsebéből.
Nem volt éppen a legelegánsabb pillanat, mégis mesébe illő volt. Szemeim megteltek könnyel és csak bólintani tudtam. Közelebb jött hozzám és megcsókolt.
- Yoseob, annyira szeretlek! -nyögtem ki végül.
- Én is drágám, én is! Örülök, hogy igent mondtál. -mosolygott majd adott a homlokomra egy puszit.
- Mondd mi legyen a nevük? -kérdeztem még a sírás szélén állva.
- Legyen az egyik Yang YunHee, ő pedig lehetne Yang Min Jee. -mondta mosolyogva.
Nagyon tetszettek a nevek amiket mondott, de azért én mégis másképpen akartam.
- Szerintem a YunHee tökéletes, de lehetne ő inkább JaeRin? Tudod Rin miatt is. -mosolyogtam.
- Persze édesem, amit csak szeretnél. -mondta mosolyogva.
Ekkor esett be az ajtón a Beast többi tagja, virágokkal, két óriás plüssmacival és lufikkal. Nem sokkal később jöttek be Rin, Minho és a kis YooGeun, már nem is tudom mit hoztak, hiszen az volt a lényeg. Amikor elmondtam, hogy az egyik kislányunk Rin lesz Rin tiszteletére Rin sírva fakadt és szemeit törölgetve nézegette a babákat. Yoseob odahajolt hozzám és megcsókolt, majd készítettek rólunk egy családi fotót, ahol a picik mosolyognak velünk.
Nos reggel én keltem hamarabb, mert nagyon éhes voltam. Lementem kaját készíteni, egy finom omlett du fromage-t készítettem magamnak, amit viszonylag gyorsan meg is ettem. Már kilenc hónapja nem dohányzom, hiszen amióta tudom, hogy babánk születik csak az egészségük érdekel. Felmentem a fürdőbe és lezuhanyoztam, majd elindultam felkelteni a férjecskémet. Ahogy nyitottam volna az ajtót hirtelen görcsölni kezdtem és elfolyt a magzatvizem. Épp akkor lépett ki Ő az ajtón.
- Úristen! Min, jól vagy? -szaladt oda hozzám aggódva.
- Igen, csak elfolyt a magzatvíz. -próbáltam nem az egyenlőre aprócska összehúzódásokra gondolni.
- Úristen! Hívok egy taxit. Nem mégsem, majd én beviszlek! -jelentette ki határozottan és már fel is segített.
Gyorsan ölbe kapott és elindult velem kocsi felé, az sem érdekelte, hogy még pizsamámban van. Beültetett hátra és adott a homlokomra egy puszit. - Máris ott vagyunk! -zihálta és elindultunk.
- Aaah... Yoseob -nyögtem ki a nevét két erős összehúzódás között. - Azt hiszem valamelyikük már nagyon kint akar lenni.
- Komolyan? Jól vagy? Nagyon fáj? -kérdezte hátrafordulva.
- Yoseob! Az utat figyeld könyörgöm! -ütöttem vállon, mire ő előrefordult és 10km/h-val meghaladta a sebességhatárt. Még szerencse, hogy egy zsaru sem volt a közelben.
Hamar beértünk a kórházba és ő még előttem recepcióhoz szaladt és elkezdte bedadogni az adataimat és ilyenek. A hasamat fogva sétáltam oda én is, mire alám toltak egy tolószéket és úgy vittek be a szülészetre. Bevittek és egyből fel is ültettek a szülőágyra. Hát férfi orvosom volt, de ez zavart a legkevésbé akkor.
Yoseob bevágtatott mellém és megfogta a kezemet.
- Ne félj Min! Nem fog fájni... -suttogta rémült hangon.
- Nem félek és már hogyne fájna, a szülés természetes velejárója. -mondtam neki ingerülten.
- Ne parázz és ne légy ideges. -mondta reszkető kezekkel.
- Szerintem te jobban izgulsz mint én. -mondtam neki, majd felordítottam.
- Uram, ha nem hagyja abba ki kell, hogy zavarjuk, hiszen a szülés bármelyik pillanatban elkezdődhet. -mondta az egyik nővérke neki, mire Yoseob elhallgatott.
Azt hiszem ő tényleg jobban félt ez egésztől mint én, sokkal idegesebb is volt, annyira édes volt.Egy 15 perc vajúdás után megszületett az első kislányunk, majd nem sokra rá a második is.
Amikor felkeltem ijedten néztem körbe és már az egyik teremben találtam magam Yoseobbal, aki fogta a kezemet.
- Szia édesem. -mondta selymesen lágy hangján, amelytől még a nap is kisütött ha meghallotta.
- Yoseob, hol vannak a babáink?
- A nővérke el vitte lemosni őket, de máris hozza etetésre. Olyan irigy leszek. -mondta az arcát felfújva, mire nevetni kezdtem. A nevetésünk egy hang törte meg. A nővérke lépett be az ajtón karjain a két kislánnyal.
- Gyönyörű és jó gyerekek lesznek. -mondta nekem, én pedig büszkén néztem őket.
A nővérke rám tette a babákat, akik egyből enni kezdtek, hát igen, hasonlítanak az apjukra éhség terén. Yoseobbal csak összemosolyogtunk és nyugtáztuk, hogy sikeres volt a jó gyerekeket csinálunk hadművelet.
- Min én örülök, hogy te vagy a babáink édesanyja, remélem, hogy mindkét lány olyan jól fog majd kinézni mint te. Szeretlek és köszönöm, hogy vagytok az életemben. Akkor is, ha ők még csak alig 1 órája. Min, ha már itt tartunk, lennél a feleségem? -kérdezte egy gyűrűt előhúzva a zsebéből.
Nem volt éppen a legelegánsabb pillanat, mégis mesébe illő volt. Szemeim megteltek könnyel és csak bólintani tudtam. Közelebb jött hozzám és megcsókolt.
- Yoseob, annyira szeretlek! -nyögtem ki végül.
- Én is drágám, én is! Örülök, hogy igent mondtál. -mosolygott majd adott a homlokomra egy puszit.
- Mondd mi legyen a nevük? -kérdeztem még a sírás szélén állva.
- Legyen az egyik Yang YunHee, ő pedig lehetne Yang Min Jee. -mondta mosolyogva.
Nagyon tetszettek a nevek amiket mondott, de azért én mégis másképpen akartam.
- Szerintem a YunHee tökéletes, de lehetne ő inkább JaeRin? Tudod Rin miatt is. -mosolyogtam.
- Persze édesem, amit csak szeretnél. -mondta mosolyogva.
Ekkor esett be az ajtón a Beast többi tagja, virágokkal, két óriás plüssmacival és lufikkal. Nem sokkal később jöttek be Rin, Minho és a kis YooGeun, már nem is tudom mit hoztak, hiszen az volt a lényeg. Amikor elmondtam, hogy az egyik kislányunk Rin lesz Rin tiszteletére Rin sírva fakadt és szemeit törölgetve nézegette a babákat. Yoseob odahajolt hozzám és megcsókolt, majd készítettek rólunk egy családi fotót, ahol a picik mosolyognak velünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése