Másnap amikor fölébredtem, az egészet csak egy álomnak gondoltam. Nem hittem, hogy én tényleg kaptam egy csókot TŐLE. Nehezen, de felkeltem és elindultam zuhanyozni. 20 perc múlva frissen és fitten léptem ki a fürdőből és vettem a szekrénynek az irányt. Gyorsan felöltöztem és szaladtam a buszhoz. Eldöntöttem, hogy már nem fogok olyan későig dolgozni, hiszen Jonghyun nem lesz mindig ott, hogy megvédjen.
20 perc buszozás után oda is értem a cukrászdához. A főnököm még nem volt ott, ezért én nyitottam. Mindenki átöltözött a maga kis ruhájába és nekiláttunk a dolgaink előkészítéséhez. Hiába volt egy zsémbes fiatalember a főnökünk, mi szerettük a munkánkat, hiszen cukrászda vagyunk és az édesség sok örömet okoz az embereknek.
Egészen délig csak páran voltak bent vásárolni valamit, így egészen unatkoztunk. Majd délben belépett két magas alak a cukrászdába, szerencsére nem ismertek fel engem, de én jól tudtam, hogy a tegnapi követőim. Gyorsan odaléptem JaeMin-hez és szóltam neki, hogy kimegyek a friss levegőre egy kicsit, szolgálja ki őket. Le kellett hűtenem a gondolataimat na >_< Nos elvállalta, de mondta, hogy ezért még jövök neki egyel. Kimentem a levegőre és elkezdtem egy kicsit játszani a telefonommal és a lépcsőre leültem. 10 percig lehettem kint, majd visszamentem.
- Elment már a két srác? -Kérdeztem JaeMin-t, aki csak megrázta a fejét.
Kipillantottam az asztalokhoz és megláttam, hogy még nem mentek el, viszont nekem meg tennem kellett a dolgomat. Odamentem az egyik asztalhoz felvenni a rendelést és amikor visszaindultam az egyik a fenekemre csapott. Köpni- nyelni nem tudtam, csak bámultam a két srácra szúrós szemekkel, mire összesúgtak és nevetni kezdtek.
- Te, Minnie! Kik ezek az arcátlan barmok? -kérdezte DaeHyun suttogva.
- Háát.. izé.. nem tudom.. de tegnap követni kezdtek.
- Micsoda? Miért nem szóltál? -tudakolta. Nem hiába voltunk testvérek, illetve mostoha testvérek, de nagyon szerettük egymást.
- Nyugi, volt egy srác Jong.....Min -egészítettem ki magam. -Ő eljátszotta, hogy engem várt és megmentett.
- Huhh.. akkor jó, de ezentúl nem mész sehova egyedül sötétedés után.
- De nem vagy az anyám DaeHyun, tudom hogy féltesz, de azért ez nevetséges. Felnőtt nő vagyok! -hisztizni próbáltam.
Legyintett és lassacskán letelt a munkaidő is. Az a két furcsa srác miután végzett lelépett az én nagy örömömre. Átöltöztem az utcai ruhámba és Oppa-nak köszönve elindultam haza. Bedugtam a fülhallgatót és a hangerőt teljesen felvettem. Újra és újra lejátszottam az agyamban a csókot Jonghyunnal. Elpirulva lépegettem teljesen a gondolataimba merülve, mire valaki megfigta a derekamat, amire én felsikítottam.
- Shhh! Csak én vagyok az! -ránéztem az ijesztgetős idegenre. Jonghyun volt az.
- Ne ijessz meg így többet, majdnem szívinfarktust kaptam. -toltam le.
- Elnézést. -kért bocsánatot kiskutyaszemekkel a sapija alatt. Oh, milyen aranyos~
- Mi járatban erre felé? -kérdeztem tovább indulva.
- Tessék? Ja.. erre sétáltam és megláttalak. És te?
- Most megyek hazafelé a munkából.
- Hol dolgozol? Csak nem abban a cukrászdában? -mutatott a cukrászdára, ahol dolgozom.
- De. -csak ennyit mondtam.
- Hééé! Váárj meeg! -hisztizett, mint egy kisgyerek.
- Már megint hazakísérsz? -kérdeztem flegmán, miközben a szívem azt akarta hallani, hogy igen.
- Igen. -felelte nemes egyszerűséggel. - Nem hagyhatom, hogy kegyednek bármi baja essen. -viccelődött, mire oldalba böktem és mosolyogni kezdtem.
Örülök, hogy nincs elszállva magától [annyira] sztár létére. Olyan aranyos férfi és az a csók~
- Mitől pirultál el? -nézett rám kérdően.
- Én nem pirultam el. -fordultam el.
- Csak nem a tegnapi csókunkra gondoltál? -kérdezte önelégült mosollyal.
Gyorsan megráztam a fejem.
- Tudtam én! -kuncogott egy kicsit. - Nézz ide egy pillanatra. -kért engem.
Odafordultam hozzá, amire ő megfogta a derekam és szorosan magához ölelt. Mélyen a szemeimbe nézett, majd ajkaimra és visszatért szemeimre. Lassan lehunyta szemeit és megcsókolt. Nem tudtam tovább tagadni, hogy érdekelt. Karjaimat a nyaka köré fűztem. Ez a csók másabb volt, mint amit az első találkozásunknál adott, sokkal érzékibb és vadabb. Levegőért kapkodva váltunk el. Nem mondott semmit és persze én sem, csak elindultunk haza.
Hazaérve lezuhanyoztam, átöltöztem és lefeküdtem aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése