Nem gondolja komolyan, hogy majd elmegyek a moziig?~
Nos végül elindultam a mozi irányába, sehol nem láttam őt, ezért leültem a padkára és vártam. Vártam és vártam.. csak ültem a fejemből kibámulva.
Most komolyan felültetett? Csak játszadozni akart... valahol éreztem legbelül ~
Elkezdtem könnyezni, akaratlanul is csak folytak könnyeim arcomon. Tudtam, hogy ez nekem nem jöhet össze, mégis annyira reménykedtem benne. Arcomat tenyereimbe temetve ültem tovább, majd lépteket hallottam. Felnéztem mosolyogva, remélve, hogy Jonghyun az.
Tévedtem. Nem Jonghyun volt. Hanem az a két srác, aki múltkor követett, amikor elkezdődött az egész Jonghyunnal. Felállítottam a földről és én szó nélkül csak csináltam amit akartak. Nekitoltak a mozi hideg oldalfalához, nekem pedig egy sikoly nem jött ki a számon. A magasabbik a szoknyám alatt kezdte simogatni a combomat, míg a másik a fülembe suttogott.
- Most nincs itt a herceged kis angyal. -ismerős volt a hangja. Vállat vontam. Nem volt kedvem és erőm sem ellenkezni.
Már az egyik a pólóm alatt turkált, amikor Jonghyun hangosat kiáltott. Mindketten lefagytak, amikor Jonghyun odaszalad hozzám. Letépte rólam az a két állatot és verekedésbe kezdett. Kapott ő is, de a másik kettő nagyobbakat. Jonghyun egy jobb egyenessel kiütötte az egyiket, akinek leesett a sapkája, ami le nem szakadt volna róla normál esetben. DaeHyun ex legjobb barátja állt ott. Úgy akart DaeHyun-on bosszút állni, amiért elvette a barátnőjét, hogy engem megerőszakol. Mondhatom szép dolog. Jonghyun befejezte a verekedést és odasétált hozzám.
- SooMin! Jól vagy? -kérdezte a tekintetemet keresve.
- Igen... -mondtam, majd szipogtam.
- Mi a baj? Nem bántottak.. -ölelt meg.
- Ők nem..-toltam el magamtól és elfutottam, ő pedig utánam.
Elértem a házig és a kulccsal bajlódtam. Jonghyun megölelt hátulról.
- Ne játszadozz velem kérlek! -kérleltem.
- Shh!! -csitított el és ölelt még szorosabban.
- Engedj el! -próbáltam lefeszíteni magamról a karjait.
- Shh!! -megfordított, de egy percre sem engedett el.
Belefúrtam magam a mellkasába és szorosan megöleltem. Felnéztem rá, ő pedig lenézett rám és éreztem, ahogy egy könnycsepp esik az arcomra. Megsimítottam az arcát és megcsókoltam. Először csak nyugodtan csókoltam, majd csókunk egyre hevesebb lett. Felemelte lábaimat, a derekára rakta és az ajtóhoz nyomott. Amiről megfeledkeztünk, hogy ki volt nyitva. ezért az ajtó kitárult, mi pedig beestünk a házba. Egymást fürkésztük szemeinkkel, majd megint megcsókolt és feltápászkodott.
- Most mennem kell, mert még kárt teszek valamiben neked. -mosolygott azzal az angyali féloldalas mosolyával és már nyitotta az ajtót.
- Várj! -kiáltottam. -Nem maradsz itt velem?
- Nem tudom..
- De egyébként is el kell látni a kis szádat. -mutattam a szája szélében lévő kis sebre.
- Észre sem vettem. -mondta eltűnődve, majd ujjbegyeivel megbizonyosodott róla, hogy nem csak kitaláltam a maradásáért egy okot.
- Persze, hogy nem vetted észre. Olyan kemény vagy mint egy szikla. -nyomogattam meg a melleit. Awh, milyen izmos volt a felsőteste.
Megcsókolt én pedig elmentem az elsősegély dobozomért. Leápoltam a kis száját és leültem mellé. Megölelt és az ölébe fordított és megpuszilta a fejem búbját.
- Akkor mi most... ? -kérdeztem tőle félve a válaszától.
- Igen te kis butus. -mondta és megpöckölte az orrom hegyét, mire elmosolyodtam és felnéztem rá. Megcsókolt és úgy feküdtünk a kanapén egészen reggelig, hiszen elaludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése